Az Antarktisz fölötti ózonlyukat nemrégiben még az egyik legnagyobb környezeti veszélynek tekintették. Most kiderült, hogy az elmúlt 20 éven át az ózonlyuk lassította a globális fölmelegedést...
 

Az ózonlyuk alatti területen a nagy sebességű szelek nyaranta olyan felhők képződését mozdították elő, amelyek fényesebbek, jobban képesek visszaverni a napsugárzást. "Ezek a felhők tükörként verték vissza a napsugarakat, a nap hőjét elterelték a talajfelszíntől - olyan mértékig, hogy ez a jelenség képes volt kioltani a széndioxid-kibocsátás növekedésének melegítő hatását ezen a területen, a nyári időszakban" - mondta Ken Carslaw professzor (Leeds-i Egyetem).

"Ha - mint feltételezzük - ez a széljárás leáll, a déli félgömbön felgyorsul a felmelegedés. Ami, természetesen, a klíma-előrejelzéseket is érinteni fogja."

Az aeroszolok az okai ennek a jelenségnek: parányi, tükröző részecskék a légkörben, amelyek erősen befolyásolják az éghajlatot azzal, hogy a napból érkező hőt visszasugározzák a világűrbe.

Az Antarktisz fölötti ózonlyuk alatt a nagy sebességű szelek felkavarják a tengert, felkapják a vízpermetet, amely milliónyi apró sókristályt tartalmaz. A permetből a levegőben apró cseppek, majd felhők alakulnak ki. Az utóbbi húsz évben a megnövekedett mennyiségű tengeri permet tette a felhőket fényesebbé, tükrözőbbé.

Azzal, hogy az ózonréteg regenerálódik - a tudósok véleménye szerint -, ez a felmelegedést kivédő mechanizmus veszít a hatékonyságából, illetve teljesen meg is szűnhet, ami felgyorsítaná a déli félgömbön a felmelegedést.